1.nap: Eggyel tovább mentünk a busszal(Hárskút), de a csatlakozást(Márkón) elértük. Mezőgazdasági gépek, forróság és kétségek közepette elértük Ráktanyát. Becsekkoltunk, megkaptuk a szükséges információt(hegyibeszéd). Kevés fürdővíz volt, sok ivóvíz, cica, kutya, bácsi, lányai. Ettünk, letelepedtünk, aztán 3-kor elindultunk Pénzesgyőrbe boltba. A cuccokkal való cipekedésnél lájtosabb túrával elértük a falut, bár a nap még mindig sütött. Bolt, aztán kocsma. Utóbbi helyen hideg sör várt bennünket és egy hosszú pihenő. A legtöbben végül bevállaltuk, hogy egy hosszabb és nem egyértelmű útvonalon, kerülővel térjünk haza. Első akadálya ennek a csapatnak az a 2 3 komondor és egy szetter(?) volt, akik a helyiek szerint embereket esznek. Mi túléltük, de azért volt némi para. Ezután kezdtük már félrefordítani a térkép információit és egy (más tárgyú) félreértés miatt Gerely elpártolt. Ezután kissé hálátlan, viszont nagyon hosszú szakaszon kerestük a terv szerinti csapát, elég sikertelenül. Mondjuk találtunk egy vadetetőt és némi galambgombát is. Amikor végül „jó útra tértünk”, azt onnan tudtuk biztosan, hogy a szintén ráktanyai illetőségű biciklis csoport eltekert mellettünk. Innen már kevésbévolt vészes az utunk, de jelzést nem láttunk nagyon, mégis sejtettük, hogy azért már közel a cél. Még egy vadásztól jól megkaptuk – szerencsére csak szóban -, aztán visszaértünk a szállásra, ahol végre táplálékhoz jutottunk. Az este további része mondhatni jól telt, zenével, hülyüléssel, ultival, és sok-sok nagyon-nagyon izléstelen viccö. Elalvásig aztán arra is rájöttünk, hogy a szobábanlakikittbent még sok állat (rajtunk kívül) és ha világítunk, akkor jönnek még. Az első nap (kevés nyavajgással) hozta a szintet.

2.nap: 10 órai kelés, „pihenőnap”. Reggeli a háziállatokkal. Döglés, pingpong, zenehallgatás, indulás Hárskútra 2 óra előtt. Legnagyobb meleg ellenére azér’ megérkeztünk, bolt, majd a barlang keresése. Találtunk valamit, legyen az a barlang, mert még vissza kell érnünk kenyérért a boltba, amit félretetettünk (a kenyeret). Megint bolt, majd kocsma. Találkoztunk az első napi bácsival, a többiek csocsóztak. Két részletben jöttünk haza, fát gyűjtöttünk a szalonnázáshoz, amihez – majd elfelejtettem – a faluban Emi(Emmi?) néni adta a hagymát (ingyér). Pingpongbajnokság néhány meccsét lejátszottuk, aztán gyújtottunk tüzet. Ferenc bácsi átadta a 35 év alatt felhalmozódott tudásanyagát csillagászat tárgykörében. Volt, aki unta néha, de főleg, aki nem értette néha. A 13. állatövi jegy a Kígyótartó. A Márk és az Ádám nem sokkal az előadás után kiült az eget bogarászni, a többiek zabáltak a tűz körül. Mikor páran utánuk mentünk, megfeszült egy kicsit az ellentétháló. Későn tudtunk lefeküdni, de legalább hamar elaludtunk.

3.nap: (…) Herend, 2 macska, 1 kígyó, 0 db forrás, 1 róka, sok őz.

A városban pizzáztunk egy kis szócsata után. Jó volt, csak egy kicsit meleg. Később néhányan porcelánmúzeum, minimanufaktúra. Aztán hazaindultunk és miutánszétvált a banda két részre, azért hazaküzdöttük magunkat és pingpongoztunk jól. Sokat.

4.nap: Nemcsináltunk semmit. 10:45-től kelés, sok kis csimota zajára. Ezek becuccoltak hozzánk, amíg aludtunk – vettük észre nem kis megdöbbenéssel. 1 bő óránk volt, hogy kiköltözzünk, így aztán iparkodtunk. Mire a hűtőt is átpakoltuk, Fazi és Gabi már 10 perce úton volt a buszuk felé. Megpróbáltuk behozni őket, de hiába. Ezen persze sértődés volt, el se köszöntünk, csak akkor, mikor kiderült, hogy nem jön a buszuk és várniuk kell még 2 órát. Ez idő alatt elvoltunk a kocsmában. Ittunk és csocsóztunk. Aztán páran meglátogattuk Magdi néni magánvállalkozását, azon oknál fogva, hogy mire beértünk a faluba, a bolt már bezárt (Szombat). A Rém Magdi néni kinyitotta az üzletét, mi meg megvettük, amit lehetett. Többek között Norbi párizsiját is, ennek durva következményei is voltak a későbbiekben. Miután hazaértünk Ráktanyára – nehezen, mert a Mari bekarcolt: 3 sörtől felment egy vadlesre, a Balázs meg előreszaladt, persze rosszfele >) – fürödtünk az unalomban. Ettünk, kártyáztunk és ettünk (meg pigpong), pedig úgy volt, hogy a szerepjátékosok játszanak. Korán feküdtünk le, legalábbis próbáltunk, de a közös fürdő a szomszéddal kicsit akadályozott ebben. Másvalami: Ádámot rendesen megfeküdte a Norbi párizsi („1-es kód”).

5.nap: Kőris-hegy. Korán, 7-kor keltünk, gyors reggeli Norbival (aki evett a jelzett termékből, az legalább 1 fél órán át érezte a hatását), aztán indulás 8:tizenakárhánykor. 10-re már elértük Bakonybélt(Bakonybelet?), megtekintettük a Bakonyi Erdők Háza című erdészeti-vadászati kiállítást. Mikor végeztünk, már elmúlt a kellemesen hűvös idő. Aztán még 11 óra előtt elértünk egy éttermet (Vadszőlő), ami történetesen kinyitott a kedvünkért, a felszolgálás viszont nem volt olyan gyors, mint ahogy azt sejtették. Nem baj, végre jól lakott mindenki, így indultunk el megmászni a Bakony legmagasabb csúcsát. Egy erdei útkereszteződésnél megkerestük a kelta sírhalmokat és a forrást, de egyiktől sem voltunk elájulva annyira, mint attól a ténytől, hogy fogytán a vizünk. Ezután egyre meredekebb szakaszok következtek (megtudtuk, hogy a tetőn sincs víz), végül a kilátó szintje alatt 20 méterrel találtunk egy (jelzett) barlangot, amibe legtöbbünk le is ereszkedett. Felfelé még összefutottunk – ahogy később kiderült – gárdonyi biciklissel, akik később vizet is ajándékoztak nekünk lelket öntve a félúton levő csapatba. A hazaút szerencsére már nagyrészt ismerős volt. Bakonybélben fagyiztunk és örültünk a nyomóskútnak, aztán megállás nélkül 19:10-re sikerült beérnünk a Ráktanyára. Fürödtünk, gyűjtöttünk fát és csináltunk bográcsban kaját vargányából (, amit a síroknál szedtünk), krumpliból (, amit Hárskúton a boltban vettünk), és lecsókóbiból (, amit Magdi néninél szereztünk be). Márk mesélt egész sokat, csillagászni 2-kor csak ő kelt fel aztán.

6.nap: Pihenés. Késői, de nyugodt kelés. Nem volt kajánk, így hát valakinek be kellett mennie boltba. Végül aki ment, azt bevitték „auttóval”, aki nem, az elmosta az előző napi főzőcske nyomait. Délután kártyáztunk és pingpongoztunk estig, közben Mari és Balázs megnézte (megmászta) az 5 m magasan levő barlangot is a közelben, Márk meg fára mászott a pingpongasztal felett.Éccakára gyújtottunk egy nagydarab tábortüzet és söröztünk, valamint Márk és Ádám megnézte az égboltot is később.

7.nap: Zirc, Csesznek, barlangok. Fél nyolcra tervezett kelés, amiből a gyakorlatban nem lett az. Elindultunk „Pégyőrbe”, Bogár ,( a kutya) nem akart visszafordulni, jött velünk, így aztán ketten (Ádám, Márk) visszakocogtak vele Ferihez (a Feri!). (Vesztettünk még egy kis időt a hűvösebb órákból.) (Idáig összefutottunk 2 lovassal és 1 terepjáróval.) Pégyőrben semmi nem volt nyitva, vártunk bő fél órát. Zircre érve első célunk az utólagosan kielégítően olcsónak tűnő Penny marketbe vezetett. Furcsa volt, hogy azt vehettünk, amit akartunk. (Még dobozos bor is volt.) Megnéztük a templomot és az apátságot is, még idegenvezetést is kaptunk 1 lánka személyében. A cseszneki buszon egy gyanús vérvonalú família boldogított minket. A vár távolról szép, közelről elég kicsi és felújítás alatt van. Egy öreg néni őrzi. Ezután felkerestünk egy csomó (3-4-5?) barlangot, amik nagyrészt inkább sziklafalnak tűntek, de annak legalább szépek voltak. Feszes tempóban kellett keresnünk az állítólagos nagy barlangot és amikor kicsit csalódottan visszafordultunk azzal a jelszóval, hogy sietnünk kell, szinte versenyt gyalogoltunk. Persze a busz fele menetelve megtaláltuk a Gerely emlékeiből ismert barlang fele vezető utat, de már „nem volt időnk” erre. Persze a megállóban vártunk egy csomót. Visszaértünk Zircre, bevásároltunk az estére tervezett paprikáskrumplihoz, szalonnázáshoz, ivászathoz és már nem is kellett sokat várni a csatlakozásra. Pénzesgyőrből a Rák tanyáig megismételtük a délelőtti dzsumbujjárást, így aztán estére kellemesen(?(?)) elfáradtunk. Összehoztuk a kajá(ka)t, zabáltunk (tényleg finomra sikerült), söröztünk, boroztunk, zenét hallgattunk, Mari meg Dani veszekedett, utóbbi súlyosan meg is csúszott.

8.nap: Megyünk haza. Ősszepakoltunk, aztán beszálltunk Ferihez az UAZ-ba fél délben, be lettünk fuvarozva Hárskútra, ahonnan buszoztunk Márkóig. Itt aztán vártunk 4 órát, ami alatt kitört a vihar és el is múlt. Boltba mentünk, forgalmat irányítottunk a vasúton, ilyesmi. Még vonatoztunk egyet és mindenki hazatérhetett a fogmosás, az angol WC és a szupermarketek világába.