A vonatot elértük, a Mari még futott 1-et a fényképezőgépért. Elég sokáig utaztunk. Volt, aki már unta a végén. Vagyis, amikor már azt hittük, hogy vége. De nem, mert megállt a szerelvény és sok állás után átszállítottak egy másikra, amelyik ugyanúgy meg-megállt. Egy órás késéssel megérkeztünk. Jah, áramkimaradás: a villanyt azért ennek ellenére mégiscsak égették fényes nappal a vonaton.

A Déliből viszonylag simán hazaértünk, csak a Lacit vágta meg a BKV-kígyó közvetlen a bérlet- és jegyvásárlásunk után. Ez megadta egy kicsit az alaphangot. Főleg neki.

A lakásba való letelepedés után Ádám egyből nekiállt kisütni a prószát, amit hozott. Ez eltartott egy darabig és közben megterveztük, hogy mit vegyünk a tecsóban.

Öt órakor elindultunk a Fogaras utcai tecsóba, tömegközlekedéssel ott is voltunk 1 óra alatt. Aztán csoportokra(szekerekre) bomlottunk és így hajtottuk fel a szükséges árucikkeket. Sikerült mindent összeszedni normális időn belül, hazafelé még azt is megtudtuk, hogy az AKB 8 órakor játszik.

Miután rendben hazaértünk, kipakoltunk, Márk&Gabi vörösboros cigit csinyátak, a Mari meg belepofázott. (Ebbe is :))

2en leléptünk Kúszóbabra ZP-be. 1 kocsmát előtte és utána is beiktattunk. Hamar hazajöttünk a többiek miatt. Eddigre rájöttek, hogy ottmaradt a tecsóban 1 egész szekerünk. Itthon már javában dúlt a zenére ivás nemes szórakozási formája - ehhez természetesen azonnal csatlakoztunk. Mari lelocsolta sörrel a Fazit, aki meglepődött, de nagyobb baj nem lett, mert jóvót a hangulat.

Éjfélkor feküdtünk le, előtte még volt párna- és párnahuzat-csata és az almapálinkát is megkóstoltuk.

2.nap:

9-kor keltünk, benyomtunk teskó virslit, Ádám&Laci lemezboltba, Márk&Gabi&Mari&Fazi teskóba mentek, én maradtam mosogatni.

Sokára érkeztek meg, előbb a lemezboltból, Mariék fél 3-ra. Ötig szerkesztettük a pizzákat és nagyjából jóllaktunk. Gabi lelépett barátnőzni, Ádám nem. (Viszont bele fog kötni ebbe a mondatba.)

Első célunk a Váci utca volt, oda is értünk, volt sok ember, de túl sok szépet nem láttunk, inkább csak drága szuvenírboltokat. A Vörösmarty térről megcéloztuk kisföldalattival a Városligetet, ahol addig lézengtünk, amíg Gabi és Kriszti nevű... ismerőse belénk nem botlottak.

Innen elindultunk a Liget széle felé útmutatás alapján, hogy megtaláljuk az ARC plakátkiállítást. Megtaláltuk. Mindenkinek tetszett a dolog, elég sok időt el is csesztünk itt. Aztán elindultunk "a Duna-partra", igaz, először az ellenkező irányba. Kisföldalatti, villanyos, Jászai Mari tér. Séta jobbra, séta balra a Parlamentig. Metró, hazajövetel.

Gondoltuk, hogy ha akarunk, még evés után visszajöhetünk kocsmázni. Nem akartunk. (Én sem.)

Itthon döglöttünk. Ittunk és röhögtünk.

3.nap:

Úgy terveztük, hogy lesz délutáni és délelőtti (,meg persze esti) program is külön, de mivel későn(09:40-10:30) keltünk...

"Reggel" hárman (Fazi&Laci&Peti) mentünk a JosephCity Marketra. (A Fazi a ~9. szemüvegárusnál meg is vette, amit akart.) Mire hazaértünk, kiderült, hogy lecsó lesz és hogy a Mari&Márk elmentek sétálni (Árpád híd+környéke). Az ebéd sokáig készült. A Lacinak és a Fazinak külön rántotta, a többieknek tojásos lecsó.

Evés után elmentünk a Természettudományi múzeumba, de be volt zárva. Fél órába is beletellt, hogy ezt felfogjuk. Ezután Ádám&Márk&Peti&Mari a Szépművészetibe mentünk Dürer kiállításra. Gabi&Fazi&Laci a Délibe. Innen Laci visszament a lakásba, a másik kettő Westendbe. Otthon zabáltunk, Laci megtámadta a macskát az erkélyről 1 zacskó vízzel, aztán 1 pohárral, aztán még 2-vel. Szegény macska. Azért, amikor leküldtük a zacsiért, mi is betámadtuk őt. Nem sokkal később(még az Ádám szerkesztett egy kávés cigit) elindultunk talizni a többiekkel és kocsmába. (Laci nem volt túl jól meg amúgy is inni mentünk főleg, szóval maradt.) Kálvin tér, Gellért tér - itt tali -, aztán kocsmanézés. Egy általam térkép segítségével kitalált útvonalon csekkoltuk az összes kocsmát, ami még nyitva volt. Néhány helyre - amik olcsóbbnak vagy/és hangulatosabbnak tűntek - be is tértünk. Mindnek a nevét majd összegyűjtjük, de az biztos, hogy az Oportóba(a Jenőhöz) visszatértünk és megittunk ott összesen négy kancsó fröccsöt. Közben voltunk még a Pirosnak nevezett helyen is, de itt csak elkortyolgattunk egy-egy italt.

A kocsmák már mind bezártak, amikor hazafele vettük az utunkat. Nem voltunk még nagyon csúnyák, de aztán... Volt nagy ivászat, röhögés, zenehallgatás még otthon is. Aki legjobban megbánta, az az Ádám volt. Ő dőlt ki elsőnek. A második helyet a Laci szerezte meg: ő már aludt, amikor megérkeztünk. Volt nagy öröm, ki lehet találni, amikor elkezdtünk zenét hallgatni brutál hangerőn...

4.nap:

Másnapos ébredés, emlékek felidézése, főleg annak, akinek volt. Későn keltünk, de mindegy, mert úgyis a fele csapat visszafeküdt még. Az ebéd, mint olyan 1 darabig nem hiányzott senkinek, de a „délelőtti programok” sem. Fekvés, bambi ivás, teázás, miegymás(pl. Márk tervezett kelepcét a lányoknak, de csak elméleti síkon).

„Délre”(3 óra-4 óra) aztán 1 tesóba menés Lacival után (ő hazaszáguldott a 15:05-ös vonattal) Ádám megcsinálta a lángost, mi meg Marival tésztát főztünk szósszal. Kurvas*k kajánk lett. Hátigen, nehéz is volt elindulni, az Anna&Szandi, akik még a teskóbóli megérkezésünket követően estek be aztán egyből el is indultak a városba és mire mi elindultunk, addigra a Szandi már a meccsre talpalt. Mi a Gellért-hegyre. Aztán le. Irány a Piros, ott néztük a meccset. Először kevesen voltak, aztán már túl sokan. (Anna is odaért egyszer kalandos (, de jó) úton.) A végén elmentünk 0-24 boltba aztán haza. Otthon ettünk 1 jót, megjött a Szandi is és ittunk 1 kis „%-ost” is(máraki). A lyányok persze kitalálák, hogy csatangoljunk, mert az jó. Márk 1ből vetődött a lehetőségre…és persze én is, hogyne.

Nemsokára (~fél egykor) sikerült is elindulnunk. Mentünk, mendegéltünk (Lágymányosi híd, Magyar Nobel-díjasok útja) és elértünk a ZP-ig, Rio-ig. Itt kezdődött a sírás, hogy mé’ nem megyünk diszkóba. Ez a téma, ha másra nem is volt jó, legalább összehozta az érvek egyik és másik oldalán állókat. További elmebeteg(na jó, ez talán túlzás) ötlet – gyanúsan a Szandié – volt, hogy menjünk fel a Gellért-hegyre. Én már éreztem, a Márk csak később, hogy ebből hazamenés lesz. A fél csapat le is vált és nemsokára mi is visszafordultunk.

8.nap:

Úgy gondoltuk, hogy Állatkertezünk egyet, de elég későn keltünk ahhoz, hogy a könyvesboltba menésem is elég neccesen jöjjön ki a maradék időnkből.

A 3 órás nejlonvonattal jöttünk haza.