Üdv mindenkinek!

Két hete, szeptember 11-én zajlott le a nem kissé sikertelen, viszont annál barátságosabb hangulatú „I. Alsóerdei Kupa” a Niederwald, azaz Sóska Zoltán rendezésében. A tornán három csapat vett még részt a Dreamers-en kívül, kettő a VB-ről ismerős: a Kertvárosi Kommandó, a Niederwald (természetesen) és a Vas megyéből érkezett, találó nevű Vasi Vén Rókák. Első mérkőzésünk 9 óra 30-kor kezdődött, aminek –engem is beleértve – nem sokan örültek, a Niederwald ellen. Összesen három meccset kellett lenyomni. Következett a Kertvárosi Kommandó, majd a – torna legviccesebb emberével, az „5-össel” felálló – Vén Rókák. A rövidebb lebonyolítás érdekében az eredeti négy negyed helyett három harmadot játszottak egymással a felek. Konrád Bence csapattársamnak senki nem szólt, hogy torna lesz, nem edzés, így örülhetett: legalább a meze egyik felét elhozta, mi azonban nem virultunk attól, hogy csak a házigazdák ellen játszhat, mert indult vissza a vonata Tatabányára. Iskola…Az időjárás szerencsére velünk volt, végig kellemes esőközeli volt a torna folyamán, csak a díjosztáskor sütött ki a Nap.

I. meccs – Niederwald

Szerencsére csak kisebb konfliktusok kísérték végig az alsóházi rangadót, s még nagyobb szerencsére a csapatokon belül, nem egymás között. Látogatóként részt vett mérkőzésünkön Góczán Gábor Edzőnk, aki kisebb bíztatásokkal próbálta feltüzelni a pályán lévő ötöst. Nagy meglepetésünkre nem álltunk vesztésre sokáig, az alsóerdeiek alig tudták kiharcolni a hosszabbítást Artúr, Roland és Fazi tripláinak köszönhetően, azt persze megnyerték, de még így is örültünk, hogy jobban játszottunk ellenük, mint a tavalyi évzáró meccsen. Hát igen, arra senki nem emlékszik szívesen vissza…a csapatok között nem volt különbség, a szerencse döntött a Wald javára. A csapatból még Marit emelném ki, aki jó dobószázalékkal büntette Sossiékat.

Dreamers – Niederwald 26-26 hosszabbítás után: 29-31

II. meccs – Kertváros

A legfontosabb cél a tisztes helytállás volt, ezt mindenki jól tudta a csapatból. A Kommandóban hiányzott a kezdőcsapatból három ember(ha jól tudom), ennek ellenére hamar elhúztak húsz ponttal. Az harmadik harmad meglepetést hozott a játékban, hiszen elkezdtünk védekezni, és támadni is! Jó érzés volt a pályán lenni, kár, hogy a kertvárosiak nem vették nagyon komolyan az utolsó perceket, de nem is baj, így legalább az eredmény elfogadható lett. Artúr megtartotta jó formáját, jómagam felébredtem és többnyire büntetővonalról elszórt tempókkal javítottam az eredményen. Mari, ha jól emlékszem ezen a meccsen sérült le, ennek eredménye a kevés dobott pontja. A végeredmény alapján, ha a pontokat nézzük, helytálltunk tudásunkhoz és kondinkhoz mérten, de az volt a baj, hogy fejben már mindenki leírta ezt a „mettset” a GardenCity javára, ezért nem hajtottunk igazán. Edzőnk sem volt jelen, hogy lelkesítsen bennünket.

Dreamers – Kertváros 25-39

III. meccs – Vén Rókák

Kissé fáradtan elhatároztuk, márpedig ezt a mérkőzést nem veszthetjük el! Ellenfelünk egymás utáni második meccse az ellenünk következő, ők még fáradtabbak, és nem mellékes az átlagéletkor, ami náluk bőven 50 felett van. A taktika is meg volt beszélve, leindítjuk őket, ahogy azt előttünk a Wald tette, aztán hű, de jól nyerünk. Nem így lett. A pályán a taktika érvényét vesztette, nem indultak a „futóemberek”, ráadásul nem is értünk vissza túl gyorsan. Mi lett ennek a következménye? ŐK indítottak le minket, elnyerve ezzel előlünk az utolsó előtti helyet. ŐK! Hihetetlen volt. Nem nyertek sokkal, de mégis… Érdekesség, hogy a Rókák ellen csak három ember dobott pontot- az első harmad után megérkező Fazi, Roland, és én, Gerely. Mi hárman dobtunk 33 pontot a vének ellen – és kaptunk majdnem ötvenet… A játékosok közül Fazi és Roland kiemelendőek, mert távolról is veszélyesek voltak az ellenfél kosarára, én folytattam a Kertváros ellen jól bevált dobóhelyzetemet. Kevés volt a betörés! Ez az 5-ösnek köszönhető, és cseréjének, a 11-esnek valamint a 6-os számú játékosnak, aki a meccs legjobbja volt.

Dreamers – Vén Rókák 33-48

Aztán csak azt vettük észre, hogy ennek is vége van, nyert meccs nélkül… „A Vadalmába’!” Nem baj, tanulság mindig van, most is volt: nem futunk eleget… Eme cikken belül még kifejteném, hogy érkezett három új játékos a csapathoz! Erdélyi Dániel, Dallos László, és Edzőnk játékosként is hozzátesz játékunkhoz. Sajnos a Kupán még egyikük sem játszott, de Gábor és Laci megtiszteltek minket a jelenlétükkel egy - egy meccsen. Legyen talán ez a végszó, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ennyit tököltem az értékeléssel!J Na cső

Gerely

2005. szeptember 25. vasárnap