Nem kis örömmel vágok e cikk megírásának, ugyanis megnyertük idei harmadik meccsünket, nem is akárhogy! Egy csapatként! Semmi egyénieskedés, mindenki egyként küzdött a pályán. Ilyet még nem láttam a Dreamers-ben, és kezdek benne hinni, hogy csapatunk jó eséllyel pályázik a rájátszásban való szereplésre (a 8. helyre). A mérkőzés előtt senki nem mert találgatni, ugyanis májusban Niederwaldék úgy elvertek minket, hogy csak nézők voltunk a pályán, és most a visszavágás volt a cél (ha már az Alsóerdei Kupán nem sikerült)… Én sajnos csak a lelátóról izgultam végig a „mettset”, a Waldból Kristóf és Dancs hiányzott, de sebaj, nyertünk!

Az első negyed elején nem ígérkezett könnyűnek a hátralévő idő, -ugyanis Fazi rögtön a második percben bedagasztotta a kisujját egy szerencsétlenül érkezett passz hibájából, és az 5. percben a kijelző 11-8-at mutatott az ellenfél javára- szerencsére nem így lett. A kifejezetten rossz, emberfogás elleni játékot Gábor vezérletével felváltotta a sok passzos, és befutásos game, a védekezés feljavult, mikor Márk helyett -aki erővel védekezett- Mari vette át a Sóska Úr feletti védőjátékot. Ezt azért így írtam, mert igazából Sossi amikor pályán volt, nem igazán hagyta kibntakozni a többi játékost (legalábbis az első félidőben), így az ő védése kulcsfontosságúnak bizonyult az első játékrészben. A Dreamersnek szurkoló csekély, de annál elszántabb publikum fellélegezhetett, hiszen 13-23-mal mentek rövid szünetre a csapatok. A második kvartertől a „vendégcsapat” vette át teljes egészében az irányítást, és 29-49-es fordulás után is szinten tudta tartani játékát Góczán Edző nélkül is. Debütált csapatunk színeiben (nem ugyanolyan színű mezben Sanyival egyetemben) Erdélyi Dániel jó teljesítményt nyújtva, sajnálom, hogy kevés játéklehetőség adatott meg neki. Majd legközelebb!! A meccs nem papírforma szerint, de elsöprő drímörszös győzelemmel végződött, csak azt az utolsó öt percet szeretném elfelejteni…Azon csodálkozom, hogy még így is megnyertük a negyedik negyedet 25-17-re…Megemlíteném: az ellenfélnél nem sok lehetőséghez jutott, elenyészően kevés passzot kapott Kántor László, aki szerintem (nem talpnyalásból, de) A Wald egyik legmeghatározóbb embere, ha nem a legjobb…

Drukkolás közben már kezdett megfogalmazódni bennem, hogy kinek is ítélhetném oda a „Metts legjobbja” címet. Volt is ötletem (illetve voltak), de igazából a mérkőzés egészét nézve mindenki nagyon jó teljesítményt nyújtott, hasznos volt a pályán, ezért nagyon nehéz volt a döntés. Sanyi harcosan irányított, sokszor tört be, jól tartotta a labdát, kevésszer hibázott, Bence és Márk határozottak voltak a palánk alatt (mégha másodszorra is), Mari kitűnően védekezett Sossin, emellett beszórt jó pár tempót és kiosztott egy irgalmatlanul orbitális búrát, Artúr vállalásai is rendre beestek, Fazi sajnos nem tudott képességeihez mérten játszani, Gábor immáron szokás szerint(…), Dallos is sokszor betört, sokat futott, Dani remekül lepattanózott. Direkt hagytam utoljára Gabit és Rolandot. Míg előbbi irtózatosan jó érzékkel indulva könnyű kosarakkal büntetett, addig utóbbi 4-ből 3 hármast könyvelt és 22 pontig jutott, ezzel a csapat legjobb dobója lett. Kettőjük között döntöttem, és a Gabira tenném a voksom, ugyanis az ő kirívóan jó játéka még kellemesebb meglepetés számomra, mint Roland kitűnő dobószázaléka. Öröm volt nézni, ahogy egymás után pakolta be 1-1-ben a ziccereket, miután megszereztük a védőlepattanót. (A lerohanás mellett még egy burekot is jegyez!) Hát igen. Szuper érzés volt (hacsak a lelátón is) álmodozónak lenni, és most büszkeség tölt el a csapatom felé, ami nem abból fakad , hogy két vállra fektettük az alsóerdeieket, hanem a Dreamers igazi csapatjátékából. Őszintén bízom benne, lendületünk kitart, ugyanis jövő héten pénteken együttesünk a ZKK csapatával csap össze, ami szintén fontos mérkőzésnek ígérkezik az alapszakaszban. Nyertünk… és 91-58-ra… Unbelievable!!

2005. rocktóber 14. Dzsí